Versemben rengeteget szerepel egy kedves, kedvetlen gyermek, neve...
Vereske.
Well, Vereske, meg egy rettenetes, fekete eb neve legyen .. Ferenc?
Keve? Kende? Elek? -- nem, nem... Ede! Ez remek! Szebb se lehetne!
Rendem, elkezdhetem.

Egyszer, egyszer nem, ez esett meg egy kedd reggelen. Vereske
betegegesen eszegetett, meleg tejet kevergetve, szenvedve nyeldekelt.
E percben lepte meg ecsettel, vederrel felszerelkezve Pepe:

- Vereske, kedvesem - s melegen fejbe veregette egy meszes cseberrel -
el kellene menned Kelemenhez. Lenne kedved? Nekem nem lehet, festenem
kell.
- Legyen neked - rebegte kelletlen Vereske.
- Rendben, nesze zsemlye, meg egy rekesz Dreher ser.
- Rettenetes. Enne meg Ede, te Kelemen. - perelt csendben.

Vereske egy rejtelmes, sejtelmes fenyvesben menetelt, s egyszerre
mellette termett Ede. Egy egeret kergetett sebesen.
- Ez megveszett. Egyetlen rendes fej, s megveszett. Hej, Ede! Ne
kergesd! Gyere! Rendesebb eledeled lesz!
- Ejnye, ez Vereske! Merre, merre?
- Kelemenhez, de kedvem nem leledz ehhez. Menj, Ede, edd meg Kelement,
ne kelljen nekem elmennem, e zsemlye meg ser se vesz el e feneketlen,
beles Kelemenben.
- Hehe, eszes egy gyermek. - csettentett Ede - Ez nekem eszembe se...
-

S felheccelve elszelelt. Vereske meg letelepedett, zsemlye mellett
sert eszegetett, s cserkelyen elhemperedve nevetett e helyzeten.
Kelemen le lett rendezve. Fejben eltemette, persze, fekete jelmez,
egyebek. De! Ede tekergett erre esmeg:

- BEFF! fertelmes egy kehes gebe! Szemem keresztbe megy, belsejem
remeg, reszket! Verske, Vereske, te kegyetlen! Megetetted velem e
szennyet! GRRRR, megeszlek!

S tette, de egy ember keveredett erre. Esze, lelke s keze helyesen
cselekedett. Etele, e retenthetetlen fegyveres, mentegette Vereske
gyereket, le ne fejezze Ede. Eszeveszett veszedelem kerekedett,
felverve e csendes berket. Percek teltek, veszekedtek, verekedtek,
Vereske meg megrettenve szepegett.

- E helyzetben nem tehetek egyebet: cserebere lesz. - kezdte Etele.
- Rendben. De nekem Vereske kell! ... Esetleg kedvenc egerem.
- Nesze, te kerge, te! - nevetett Etele leereszkedve.

Ezzel befejezem. He? Ej, Kelemen... Well, elment. De nem kell ezen
keseregnem. Kellemetlen, persze, de megeshet. Vereske? Ede? Pepe, meg
Etele?